Ha ÉLNI akarsz akkor küzdj ,mert nem adnak semmit ingyen.Mikor megszületünk már halálra voltunk ítélve...Na akkor nem mondtam ujjat igaz....
Na egy pillanat az életemből: 2002 irtunk,tavasz van,és vasárnap búcsú a faluba. Egész héten takarítottam a lakást( mind ha máskor nem tenném) sütöttem előfőztem közben a kis unokámra vigyáztam.Péntek du. van mindennel kész vagyok,s szomszédasszonyom hív,gyere már át nézd meg az ujj bútorom! Hát nem repestem az ötlettől mert elfáradtam rendesen, de azért mentem. A nagy bámészkodás közepette érzem ám,hogy sötétedik ,és forog a szoba. Ilyet még soha nem éreztem, hazasiettem és mondom a kis unokámnak nagy a baj,ha látod a mama elterül hívd a szomszédot,Unoka 5 éves. Erre belép a fiam,mondom gyorsan neki mi az ábra és hol találja az irataim.
Nem telt el 10 perc,és úgy éreztem ,elpattant valami ér a fejemben....és elhagyott az erőm..csúsztam le az ágyról,és nem bírtam magam tartani..Én hívtam az orvost és mondtam mi a baj,lehet,hogy agyvérzés?..És megindult a küzdelem az életemért ! Sokkos állapot ,a testem rángatózott és göcsbe rándult,majd elernyed. Orvos sehol,nem vett komolyan,újra telefon,de ezt már a fiam. Orvos,megjött a család összeszaladt,én meg rendezem a műsort,és még észen is vagyok. Mérhetetlen vérnyomás,hol fent hol lent...injekciók tömkelege,rohammentő helyett egy betegszállító,és megvan sértődve mert nem tudok lábra állni,de már az élet is kukucskál ki belőlem.1 órán belül a kórházba vagyok és kezdtem félni. Mi van ha nem ilyen béna maradok,mert közben lebénultam még a szám is elcsúszott,de rendesen.
Hát a többi ment magától,mármint az orvosi kezelés. Beszélni már nem tudtam,és nem bírtam kinyitni a szemem. Orvosi diagnózis: a betegnek agytörzsi infarktusa van,ha a reggelt megéri megmarad
Folytatom de ez már rövidebb..
1 napig nem igazán tudtam magamról,egy -egy pillanat. A Doktor rendes lelkiismeretes szereti a hivatását,mert nem aludt hanem hozzám járkált be,hogy mi is történik....
a sok Notropil és egyéb gyógyszer kezdte kifejteni a hatását,felébredtem...
A jobb felem nem érzem,nem mozdul,koncentrálok mozdulj már ,semmi hát így nem maradhatok én menni akarok. Ezek voltak az első gondolataim,semmi halálfélelem, eszembe sem jutott,hogy ez megtörténhet.
Részletekbe már nem bocsátkozom de akartam élni ,mert nekem dolgom van .
Az orvos simogat,kérdi hogy vagyok,mondom jól alakulok pár nap és rendbe jövök mondom én, de nemigazán értik. Beszélni sem tudtam érthetően,nem
tudtam nyelni és egy orvos helyett tucatot láttam. No Ilus ezt elcseszted...
Harmadik nap felültetnek,egyél igyál mert éhen veszel mondja mellettem a nénike,azt hittük meghalsz !
Innák mert már szomjazom,kifolyik a számból ami lement attól fuldoklom.
Felakarok állni,ha egy lábon is de állni akarok......és sikerült
Egy héten belül mentem,kitárt karokkal mint aki repülni készül ,de mentem minden segédeszköz nélkül. Boldog voltam,és gyógyultam..
Innentől már csak a siker volt részemről és az orvos részéről is. Disszertációt irt belőlem ritka portéka lehettem..
.Egy év múlva semmi nyoma kívülről, sok kitartás türelem,család, barátok segítettek, és a pozitív gondolkodás módom. Mindenkinek mondom ,
soha ne add fel! .Nevess ha kell ha nem ,mert az a legjobb gyógymód.....
Befejezem ,mert csak a szépre emlékezem....
Visszaemlékezés: Olinka / 2002 Május/
